Hulló falevelek ideje...

 2007.08.29. 02:52

Itt van az ősz, itt van újra - írja Petőfi. Másfél évszázada valamit megérzett. Valamit akart a neves poéta. És amit akart, véghez vitte. Elkezdett gondolkodni. Igen, Petőfi egy gondolkodásra képes ember volt. Sok verset írt. De mellette gondolkodott.

Petőfi és még sokan mások rájöttek arra, hogyha tovább maradnak az adott abszolutista rendszerben, akkor a magyar nemzet, mint olyan, a semmivé lesz egyenlő. Emiatt bátorkodott barátaival arra, hogy tegyen ez ellen. Tüntetést szerveztek, majd forradalmat csináltak. 1848-ban még tudtunk gondolkodni...

Ma 2007-ben teljesen más világot élünk. Ma már nem kávézókban, napilapot olvasva beszélgetünk aktuális gondokról. Pláne nem az ország gondjairól. Sőt! Ha tehetjük, nem is beszélgetünk. Inkább hallgatunk. Megszoktuk, hogy jobb, ha csendben vagyunk, Ha nem szólunk. Abból úgy sem lehet baj.

Ez a szocializmusban így volt. De ébredjünk fel, elméletileg történt itt valami 1988 és 1990 között. Ezt nevezik, ha minden igaz, rendszerváltásnak. A vélemény szabad. Ha valami nem tetszik, mondjuk ki. A kimondott szó ereje sokkal nagyobb annál az erőnél, amivel korlátozták anno. És amivel korlátozni akarják ma is... És itt a gondolatmenet buktatója. Történt-e rendszerváltás? Gazdaságilag mindenképpen.

De elmaradt a társalmi rendszerváltás. Rendben van, új politikai elit van a régi nómenklatúra helyén. Régi-új pontosabban. Mert ugyanazok az MSZMP-sek, ugyanazok a patkány KISZ-esek ülnek most a Parlamentben, akik anno a rendszer élén álltak. És ilyenek hatalma alatt hallgatunk. Ugyan már, kérem, hát milyen nép lettünk mi...

Büszke nép voltunk valamikor. Olyan nép, amely ki mert állni saját igazáért. A saját boldogságáért. És most ott tartunk, hogy felháborodunk, jól megmondjuk otthon a családnak, hogy 'az a mocskos Gyurcsány má megin ennyit vesz el'. És itt bezárult a kör, élünk tovább, mint hal a vízben.

Egyszer mi történne, hogyha nem otthon a családnak mondanánk el, hogy gond van. Hanem egy olyan fórumon, ahol sok ember van. Tíz- és százezres nagyságrendben. Nagyon sok hasonló ember környezetében. Olyanoknak, akik ugyanazt érzik: valami nem stimmel.

Mert vegyük észre. Valami nagyon nem stimmel. A kis háztartások nyomorognak. A nyugdíjasok elvesztik nyugdíjuk vásárlóértékét. A fiataloknak tandíjat kell fizetni, ha akarnak valakik lenni. Az egészségügyet el akarják adni. Megsarcolják saját hazájában a magyart. És ami a legpofátlanabb dolog: azok a kommunista őskövületek dirigálnak nekünk demokráciáról, akik végig a diktatúrát éltették. Azt a bizonyos marxista proletárdiktatúrát. Ezek vagy szándékosan hazudnak, vagy skizofrének. Ki hogy látja, döntse el magában mindenki, hogy melyik lehet az igaz. Két válasz is lehetséges, az egyik nem zárja ki a másikat...

De visszatérve. Ne maradjunk csendben. A csenddel csak magunknak ártunk. Ha csendben maradunk, végünk. Hallassuk a hangunkat! Ha szóban még nem is, de tettekben próbáljuk meg. Ahogy Morvai Krisztina írta Demszky Gábornak szóló nyílt levelében: "Ha önök azt mondják, több-biztosítós modell, mi azt mondjuk: azonnal felbontjuk meglévő biztosítási szerződéseinket az ebbe belépő biztosító társaságokkal, s új szerződéseket nem kötünk velük! Ha önök azt mondják, éljen a globalizált nagytőke és kedvezőbb adózást, támogatásokat tesznek lehetővé a külföldieknek, multiknak, mint a magyar vállalkozóknak – mi azt mondjuk: bojkottáljuk a külföldi áruházakat, és magyaroktól vásárolunk, magyar árut! Ha önök azt mondják, privatizálják az aranytojást tojó tyúkot, a Szerencsejáték Rt-t, mi azt mondjuk: egyetlen lottószelvényt sem veszünk!". Ha mást nem is, de legalább ehhez hasonló dolgokkal segítsünk. Ha nem is mások iránt érzett felelősségtudatunk miatt, de legalább magunkért. Gyermekeinkért, unokáinkért.

Aki pedig bátrabb, márpedig egyre több ember lesz bátrabb, az jöjjön ki tüntetni. A tüntetés bárki alkotmányos joga.
Vegyünk észre egy folyamatot. Ahogyan mindenki Ferije egyre több böszmeséget művel (a böszmeség szóra valaki adna egy hivatalos értelmezést?), úgy nő az elégedetlenkedők tábora. Az elégedetlenkedők is feloszthatóak csoportokra. Alapvetően otthonmaradókra és utcán tüntetőkre. Nevezzük őket némáknak és hangosaknak. A folyamat lényege: ahogy több böszmeség, úgy nő a hangosak tábora. A hangosak pedig egyre többen lesznek. És egyben keményebbek is. A felháborodás mértéke látszik abból, hogy ki mit tesz egy tüntetésen. Mekkorát kiált, esetleg okoz-e valamiféle vagyoni kárt (kivéve a provokátorokat). Tavaly megtapasztalhattuk, hogy mekkora volt a felháborodás. És akkor még nem volt 2007-es költségvetés. Meg feleannyi megszorítás sem, mint van most. És feleannyi böszmeség sem történt, mit azóta.

Itt van az ősz, itt van újra. Sokkal több minden történt azóta. Petőfiék ilyenkor már akasztottak volna.

Emberek, kezdjünk el valamit csinálni, mert eljött a hulló falevelek ideje…

Címkék: gyurcsány tüntetés kisz elkúrtad böszme

A bejegyzés trackback címe:

https://railadam.blog.hu/api/trackback/id/tr37247368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.