Bayer Zsolt után jöjjön egy kis SZDSZ, kormány, na meg MSZP. Van itt ez az egészségügy, ami nemcsak kormánynak, pártoknak, képviselőknek, hanem mindenekelőtt a magyar állampolgároknak fontos.

Elfogadtak egy törvényt, ez a két párt együtt, biza. Még decemberben, aztán a köztársasági elnök visszaküldi megfontolásra a Parlamentnek. A koalíció örül, mert nem talál benne Sólyom alkotmányossági kifogást. Februárban ismét elfogadják a törvényt, az elnöknek kutya kötelessége azt aláírni, ilyen Alkotmányunk van. Hát aláírja, kihirdeti, a koalíció még boldogabb.

És jön egy népszavazás márciusban, ami az "egészségügyi reform" egyik legmarkánsabb elemét, a vizitdíjat eltörli. Az alacsony nem válaszok száma miatt a koalíció boldogsága lanyhulni kezd. Mondhatni megijed. Azt mondják magukban az MSZP-sek: "A fene vinné el, ezt el kell törölni. De csináltunk egy biztosítási törvényt. Hopsz, arról is akarnak ezek a fránya civilek népszavazást. Az aláírások gyűjtése jól halad. Bassza meg, politikusok vagyunk, a feladatunk az, hogy maximalizáljuk a szavazatokat. Ez így nem lesz jó, valamit csinálni kell."

És most csinálnak. Megijedtek. Elért a társadalom egy olyan szintre, hogy önállóan próbál megszervezni valami olyasmit, ami meghatározhatja az életét hosszú időre. Jól teszi, mert öntudatára kezd ébredni. És a szocik kezdenek megijedni. Elvégre egy óriás pártról van szó, van benne minden: liberális, szociáldemokrata, szélsőségesen kapitalista - megkockáztatom - kommunista. Ez a "behemót, lassú, lomha párt" - ahogy írja Tölgyessy -
 most meghátrálni kényszerül. És hazudik. Újfent hazudik, amin normális ember már meg sem lepődik. Hogy miért hazudik?

Nem tudom pontosan, mikor (kötöszködőknek bocs a pontatlanságért), talán egy hete a következőt láttam a HírTV-n: Kökény Mihály (az Egészségügyi Bizottság elnöke) azt nyilatkozza, hogy az MSZP nem hátrál ki, a magántőkére igenis szükség van a biztosítási rendszerben, ezzel ellentéteset soha nem állítottak. Természetesen mindezt úgy, hogy ott áll mellette az egyik legnépszerűtlenebb politikus, Horváth Ágnes miniszter.

Kökény Mihály hazudott akkor, mert már előtte több MSZP-s politikus jelezte: nem biztos, hogy szükség lenne a magántőkére, nem biztos, hogy 22 pénztár kellene (ebből 4 a budapesti régióban - megj.: ez szerintem nem olyan fontos info, de mivel mindig kihangsúlyozzák, hát én is...), hanem csak 7 regionális. Az egyeztetés után pedig mintha mi sem történt volna, Kökény kijelenti, amit. Gazember.

Ezután jön megint egy egyeztetés, ami kudarcba fullad. Megegyezés nincs. Ami részint baj, részint pedig öröm. Ismét arról van szó, hogy kell-e a magántőke avagy sem. Az MSZP egyre több tagozata, platformja is arról beszél, hogy nem kell az a csúnya magántőke. Az SZDSZ pedig kitart amellett, hogy kell a magántőke. Mivel ők szeretik a versenyt. Nagyon.

Elkezdődik a szokásos móka. Ha nem lesz "reform", kiszállunk a koalícióból. Mondja ezt egy Kóka János. Mondja ezt egy SZDSZ. Az az SZDSZ, amiben a liberalizmus csak egyszerű frázis, egy felkapott szleng. Választási csalásokkal tarkított törpepárt fenyeget egy hazudozó behemót pártot. Egyik jobb mint a másik, tagadhatatlan. De valahogy mégis a farok csóválja a kutyát.

És megérkezik a történetbe Mesterházy Attila, a Harmadik Hullám Platform (mik vannak!?) feje, országos elnökségi tag és az MSZP frakcióvezető-helyettese. Ő megmondja a tutit: nem kellene fenyegetőznötök kedves "liberálisok", mert létezik és létezett is már olyan, hogy kisebbségi kormányzás. Teljesen igaza van.

De hát valakinek mindig reflektálnia kell, és ki más, ha nem Horn Gábor: „Nem fenyegetni kell, hanem egyeztetni.” Mondja ezt Ő. Haha. Az SZDSZ, amióta kormányon volt, mindig csak fenyegetőzni tudott. Ha ez nem lesz meg, akkor kiszállunk. Ez a behemót, lassú, lomha párt pedig mindig visszalépett.

Van egy olyan érzésem, a magyar politikában történelmi pontok sorozata előtt állunk. A TB-törvény nagyon érzékeny területe a kormány politikájának. Hát még a koalíciós partnereknek. Szombaton lesz egy pártértekezlet Szocialistáéknál. 2500 fő dönthet a továbbiakról. Bár jogilag következménye nincs annak, amiről ott dönteni fognak, de mégis valamiért jelentős, és releváns. Az MSZP fél, az SZDSZ gyenge és egyre gyengébb. Legitimációja egyre inkább megkérdőjeleződik (ha egyáltalán még van neki). Már nincs abban a pozícióban, hogy ugráljon a kis kerti törpe.

A szocialistáknak pedig egy esélyük maradt, hogy ne bukjanak orbitális nagyot. Bár már buktak egy hatalmasat a jövőre tartandó EP-választáson, mivel kijelentették, azt a választást Gyurcsány Ferenccel az élen viszik végig, lesz ami lesz. Amennyiben nem kezdődik el felelőtlen osztogatás, mint ahogy az megtörtént minden eddigi ciklus végén, akkor bátran kijelentheti ebben az országban bárki: Gyurcsány Ferenc napjai meg vannak számlálva. Az SZDSZ-é még inkább.

A koalíció válságban, az SZDSZ legitimációs mélységben, az MSZP saját maga által ásott vermében. De legalább végre normálisba mehetnek át a dolgok, és a kutya fogja csóválni a farkát...

Címkék: politika mszp gyurcsány szdsz horn gábor egészségügy elkúrtad

A bejegyzés trackback címe:

https://railadam.blog.hu/api/trackback/id/tr55400964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

qwerty 2008.03.28. 19:36:39

Kinek kérdőjeleződik meg a legitimációja? Ha ma Magyarországon a kormánypártoknak egyetlen egy támogatója sem lenne, akkor is legitim lenne.