Könyvbemutató II.

 2008.06.05. 20:07
Ahogy ígértem, megjártam a hét második könyvbemutatóját is. Egyik nagy kedvencem, Bayer Zsolt két új könyve került terítékre. A Szibéria és az orosz Távol-kelet, illetve a Medvék meg emberek. Két igazi gyöngyszem, ahogy bemutatták...

Kis késéssel kezdtünk - de hát, mit nem kezdünk manapság késéssel. Körülbelül 40 ember lehetett a Dunamelléki Református Egyházkerület Székházába meghirdetett könyvbemutatón.
A két új könyvet a 79. Ünnepi Könyvhét keretében mutatták be. Örömmel töltötte el a hallgatóságot, amikor megláthattuk köreinkben Cseh Tamást is.

Az első, a Szibéria és az orosz Távol-Kelet c. művet Hoppál Mihály neves néprajzkutató méltatta 10 perces beszédében. Szerinte ez a könyv egy furcsa műfaj. De mégis egy remekmű. Hoppálról tudni kell, hogy már 9-10-szer is megfordult Oroszországban kutatómunka keretében. Örömmel töltötte el a tudóst, hogy ő méltathatja Bayer új könyvét, mivel maga is olvasott már régebbi köteteket, emellett figyelemmel kísérte azt a filmet, amely épp arról szól, amit a könyv is bemutat. Oroszországról és a távoli Szibériáról.

Hoppál szerint kevés ember van manapság, aki meg merné mondani keményen és markánsan azokat a dolgokat, amiket többen nem mernek. Hitvallása szerint "ne kerteljünk tovább, mindenről mondjuk ki, amit érzünk! Elegünk van a hazugságokból!" Pont amiatt, hogy nem mondjuk ki, amit érzünk, rettenetes a magyar helyzet.

Egy történettel lett gazdagabb a hallgatóság, amely Hoppál édesapjáról szólt. Az idősebb Hoppál 1945-ben segítőkész módon ápolta a sérült orosz katonákat - akik Hoppál szerint egyenként borzasztó kedves emberek -, majd meginvitálták magukhoz néha egy pohár borra vagy pezsgőre, majd másnap közölték vele, hogy hadifogság...

A könyben nagyon sok fényképet láthatunk, melyek Vékás Péternek köszönhetőek (a film operatőre volt). Ezen sok fénykép adja igazán meg a könyv hangulatát. Hoppál amellett, hogy boldog, kicsit elkeseredett is, mert útjai során a fényképeken szereplő helyek nagy részén nem járt anno.

Hoppál méltatta Bayer könyvét azért is, mert kulturális többletet ad azáltal, hogy az utazás során "ott van" Csehov is.

Végül megemlítette, hogy beleolvasott a másik könyvbe is, melyből szerinte kiderül, hogy Bayer egy igazi vándor. Tudni kell, hogy a Medvék meg az emberek-ben igazi vándor az lehet, aki lélekben utazik. Végül nem csak igazi vándorrá "avatta" Bayert, hanem igazi íróvá is.

Az est második könyvét Szemadám György, festőművész, író mutatta be. A Medvék meg az emberek az Erdély-kötetek harmadik epizódja. Hogy miért a medve? Mert a medvét a székely ember tiszteli, ezt mutatja az a klasszikus székely mondás is, miszerint "A medve nem játék." Visszatér Szemadám is az igazi vándor motívumára. Szerinte az igazi vándor az, ki sosem ismerheti meg igazán Erdélyt.

Majd ismét hallhattunk egy történetet, mely Szemadámmal történt meg. A 70-es években pár barátjával beültek egy Trabantba, és nekivágtak Erdélynek, pontosabban addig a pontig, amíg Magyarország van. Tehát elindultak kelet felé Budapestről. Ahogy beljebb jutottak Erdélybe, úgy vették észre azt a meglepődöttséget, mintha a Marsról érkeztek volna. Ahogy Szemadám fogalmaz, elkövettek egy bűnt. A "bűn" az volt, hogy a Maros mentén egy kis településen beszélgettek egy szombatista házaspárral. A Trabant a házaspár háza előtt állt meg. A férjnek és feleségnek volt egy nagy kérésük. Szerették volna magukat lefotóztatni azon a családi örökséget képező földbirtokon, melyen egy templom állt. Egy fotót szerettek volna, ahogy a templom előtt állnak. Így is lett. Bibliával a kezükben, ünneplő ruhában elkészült ez a fotó. Másnapra ez a házaspár eltűnt a faluból. És érdekes mód, a többi falubeli sem tudott róluk semmit. Értitek? Ott állt a Trabant magyar rendszámmal egy székely házaspár háza előtt. Másnapra eltűnt a házaspár. Értitek??? A "bűn", amit elkövettek Szemadámék, hogy eltűntettek egy házaspárt...

A festő és társai jártak Hollóson is, amely javarészt már románok lakta település. Amikor ott sátoroztak, amellett, hogy csereberéltek egymással, furcsa fájdalmat éreztek. Egyfajta frusztrációt. Mintha Erdélyben a magyarok máshogy élnének. Hát persze, gimnáziumban ezt nem tanították nekik, hogy mi folyik, mi folyt Erdélyben. Ez a fajta frusztráció az, amelyet Bayer belevitt a könyvébe - állítja Szemadám.

Meglátása szerint ebben a könyvben nagyon sok a fájdalom. Ha másért nem is, azért mindenképpen, mert 2004. december 5. is előkerül ebben a kötetben. Az a 2,5 millió jobboldali szavazó miért nem ment el akkor, és voksolt úgy, ahogy illett volna? - merül fel a kérdés.

A neves építész, Makovecz Imre is feltűnik ebben a könyvben. Bayer szerint Makovecz mérges és türelmetlen. És joggal mérges és türelmetlen Bayer is. Ahogy Szemadám György is. Mind mérgesek és türelmetlenek. Szemadám szerint, ha nem lennének mérges és türelmetlen emberek, akkor lenne csak igazán nagy baj.

A festőművész szerint Erdély ma már más nekünk, anyaországiaknak. Ma Erdély nem más nekünk, mint azon testvéreink, akiket mi magunk löktünk el...

Szemadám végül egy székely viccel zárta mondandóját, mely arról szól, hogy mennyire nehéz ember is a székely.

A bemutatót maga az író, Bayer Zsolt zárta, aki megköszönte, hogy elmentünk erre a könyvbemutatóra, illetve azoknak, akik méltatták két könyvét. Emellett köszönetét fejezte ki annak a Cseh Andrásnak, aki a Medvék meg az emberek-hez az illusztrációkat megrajzolta, illetve a kiadónak és Vékás Péter, operatőrnek a képeket is.
Bayer maga is elmesélt egy történetet, mely szerepel az erdélyi könyvében is. Bayernek van egy jóbarátja, egy unitárius pap, Charlie. Együtt a homoródalmácsi barlanghoz indultak, ahol egy gyönyörű patak folyik egy óriási völgyben. A patak közepén van egy hatalmas szikla. Mivel annyira kihaltnak tűnt a terület, gondoltak egyet: anyaszült meztelenre vetkőztek, és úsztak egyet a patakban, majd süttették kicsit a hasukat a tűző napon. Egyszercsak a patak másik oldalán egy bokorból előtűnik egy anyuka, egy apuka és két kisgyermek. Az anyuka figyelmes lett: "Nézd Drágám, ez a Bayer Zsolt!" - és elkezdett kattanni a fényképezőgép... Ahogy Bayer mondotta: "Ha netalántán megjelenne pár meztelen fotó rólam, például a Hócipőben, ne lepődjön meg senki."


Végül egy pohár, finom bor mellett dedikáltattam a két, vadonatúj Bayer-könyvet. Örültem. Rájöttem, hogy én is mérges vagyok. És türelmetlen...

Címkék: erdély bayer zsolt könyvbemutató

A bejegyzés trackback címe:

https://railadam.blog.hu/api/trackback/id/tr24505696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.