Segélyért sorba vagy munkába?

 2008.07.01. 20:24

Csak nem hagyhatom már szó nélkül a szociális segélyek körül kialakult "társadalmi vitát". Elvégre olyan sok embert érint. Meg köze van a politikához is. Meg a gazdasághoz is. Igazi csemege téma ez nekem. Meg még más miatt is, de ez majd később kiderül. Kérdés: kell-e segély, ha igen, milyen formában kell, avagy segélyért sorba vagy munkába álljunk?

Március 23-án jött ki ez a hír. Talán itt kezdődött lényegében minden: "Polgármesterek kezdeményezték a közelmúltban, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülők vállaljanak több közcélú munkát, hozzájárulva a települések közfeladatainak elvégzéséhez."

Majd realitásban a probléma Monokon kezdőtött. Kossuth Lajos szülőfalujából - ahol egyébként már jártam - április 30-án a következőket tudósította a Független Hírügynökség:

Megvonják a tanköteles gyerekek után járó támogatásokat azoktól a családoktól, akik nem járatják óvodába és iskolába a gyermekeiket, így rendelkezett a monoki önkormányzat. A döntés 6-8 családot, összesen 8-10 gyereket érint. Az önkormányzat arra hivatkozik, a rendelet a gyermekek jogait védi. Hogy törvényes-e a döntés, egyelőre nem lehet tudni.

Majd kiderült, hogy az önkormányzat a szociális segélyek folyósítási metódusán is változtatni akar, azaz közmunkához akarná kötni a támogatást. Valószínűleg emiatt május 29-én életveszélyesen megfenyegették a polgármestert, Szepessy Zsoltot - adta hírül a Népszabadság. Ami azért valljuk be, szégyenteljes, de hogy miért, arról majd később.

Június 4-én arról szóltak a hírek, hogy Kerepesen is bevezetik a rendszert, az önkormányzat rendeletben szabályozta, hogy a szociális segélyt csakis közmunka ellenében lehet megkapni. Hogy hogyan? Hát így: "Például havi 30 ezer forint szociális segély esetén, napi 5 ezer forintnyi bért alapul véve 6 napot köteles dolgozni a község javára a kedvezményezett." Végül ezekkel együtt Ivád és Sárospatak települések is bevezették a rendszert.

Az elhíresült szociális "balhét" ma már csak monoki rendszernek hívják. Erről a rendszerről foglalt állást pár napja, június 26-án az állampolgári jogok biztosa, Szabó Máté, miszerint a rendszer szerinte törvénysértő. Az ombudsman szerint a rendszer sérti a jogbiztonság elvét és diszkriminációra ad esélyt. "A biztos álláspontja szerint nem elfogadható az önkormányzatok érve, hogy a tudottan törvénytelen lépésen kívül nem volt más eszközük a probléma kezelésére. Szerinte kezdeményezhették volna például, hogy a parlament hozzon jobb törvényt, ami jobban motiválja munkavállalásra a segélyen élőket." Hát hogyne... Én is hülye vagyok!

És tegnapi hír: a kormány, Gyurcsány Ferenc kormánya csökkentené a szociális segély maximális összegét. Azt találták ki a kormányban, meg gondolom az SZMM-ben, hogy ne a minimálbérhez, hanem a nyugdíjminimumhoz kötnék a segély mértékét. Bónuszban köteleznék az önkormányzatokat arra, hogy közmunkaprogramokat szervezzen.

Ennyit a hírekről, és most jövök én.

Láttam már X darab videót arról, hogy a segélyből élők milyen jól elvannak. Meg hogy 100 ezer forintot kapnak havonta. És emiatt ők márpedig nem fognak dolgozni, mert minek, elvannak ők így, mint dombon a tanya. Na hát ez a fő probléma...

Alapvetően szerintem a monoki rendszer működött volna. Csak aprócska finomítás, például a rendelet preambulumába olyan mondatokat, az ombudsman megnyugtatására, hogy a rendelet diszkriminációmentes, nem tesz különbséget emberek között. Munkanélküli van, oszt jónapot.

Az ombudsman érvelése: fogjanak össze az önkormányzatok, és bírják rá a kormányzatot. arra, amire. Amikor ezt elolvastam, megmosolyogtam. Kérdem én: mennyi mindent tudtak eddig elérni baloldali kormányok idején az önkormányzatok? A választ mindenki tartsa magában, mert tudjuk.

Nos, nem tudom, nem értem, hogy mi a baj azzal, ha a szociális segélyt munkához kötjük. Mert szerintem: több ember dolgozna, több ember térhetne vissza az unalmas világból az érdekesebb, társaságibb életbe a munkával. Ráadásul még étéke is lenne a munkának. Mert hát valljuk be: annak mi az értéke, hogy otthon ülök és nézek ki a fejemből? Meg annak, hogy bizonyos társadalmi rétegek szülik egymás után a gyerekeket, akiket persze nem fognak iskolába járatni, de a segély utánuk jár. Nem kérem szépen, ez így nem működik!

Lehet, sőt biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki örülne, ha normális járdán tudnék sétálni, olyan környezetben, ami kellemes, tiszta. Magyarul: mennyivel jobb lenne kicsit az élet, ha tisztaság venne körül minekt? Szerintem valamennyivel biztosan.

Mert hogy miről is szól a közmunka. Arról szól, hogy olyan munkát végzek, ami a köz érdekét szolgálja (természetesen a politikát most kihagyhatjuk, több okból is). Tehát olyan munkák, amelyek alacsony bérköltséggel bírnak, de mégis többletet adnak, mert a köz, mondjuk így: a nép, olyan környezetben élhet, amelyben kellemesebb. Csak gondoljunk abba bele, ha kevesebb kutyaszar lenne Budapest utcáin. Ma még álom, lehet, hogy holnap már valóság (ez egy szlogen, melyet ajánlok Demszky Gábor 2010-es kampányába). Vagy képzeljük bele magunkat a falun élők helyzetébe. Gondoljunk abba bele, hogy mennyivel kellemesebb lenne egy kis parkban sétálni, ahol normális állapotban vannak a padok (feltételezve, hogy a rendőrség hatékony, és nem rongálják meg állatok a padokat), tiszta a környék (értsd: nincs teleszemetelve), netán szép, virágos. Megint csak egy olyan dolog, ami jól esik az embernek.

Viszont ez manapság magáncégek kezében jól mutat, aki vagy elvégzik a piszkos munkát vagy sem, legtöbbször nem. És az önkormányzat fizet. Plusz fizet segélyt is. Nekem ez így azért sem tetszik. Mennyivel olcsóbb lenne, ha közmunkák keretében lennének szarmentesebbek Budapest utcái, a falvak parkjai és még sorolhatnám. Én baromira örülnék mindkettőnek, mert utálom, ha kutyaszarba lépek, másrészt szeretem a kellemes környzetet is.

Egy példa, amit ma hallottam. Képzeljük el azt az embert, akit 20 éve kirúgtak az ózdi acélgyárból, mert akkor mindenkit kirúgtak. 20 éve nem volt munkája, nem tudott elhelyezkedni. Hozzászokott ehhez az életformához. És képzeljük el azt, hogy egyszercsak azt mondja az ózdi önkormányzat, hogy lesz munkád, és cserébe megkapod a segélyt is. Az ózdi jómunkásember belemegy, mert bele kell mennie, közmunka keretében a a járdák javításában vesz részt. Hogy ez miért lenne jó neki? Érezné, hogy a munkájának ára van, így értéke is. Megkapná a szociális segélyt, amit egy idő után kvázi fizetésként fogna fel a mi emberünk. Társaságban lenne, szocializálódhat, új embereket ismer meg. És a legfőbb: ha felfogja, hogy többet is lehet elérni, egy idő után tapasztalattal a kezében el is helyezkedhet máshol.

Na persze ez nem ilyen egyszerű, bár lenne az. Mert hiába akar a mi emberünk elhelyezkedni, ha nincsenek munkahelyek. És itt jön a történetünkbe mindenki kedvenc kormánya, az ország feje, agya. Isten ments, hogy bele menjek adókérdésekbe, én azt mondom, hogy elsőrendűnek és mintaként tekintek az Oriens tanulmányára, az ún. alternatív kormányprogramra. Amíg nincsenek munkahelyek, addig nem nagyon fogunk sehova sem jutni, viszont a munkába álláshoz jó ösztönzők kellenek. Erre mutat rá ez a tanulmány.

De ne feledjük, a kormányt említettem. Amit kitaláltak... Hát, felemás érzésem van. Az önkormányzatokat eddig is szanaszét szivatták, nem tudom, miért tennének ezután másképpen. Pláne, amíg van egy Gyenesei Istvánunk, akiről tudunk ugye ezt-azt.

Legyen kiinduló alapelvünk a következő: a szociális segély mértékét úgy kell meghatározni, hogy az ne legyen csábítóbb a munkánál, azaz minél távolabb van egyfajta minimális bértömegtő (Magyarországon ez a minimálbér)l, annál inkább ösztönözheti az embert munkára.
A kormány úgy gondolkodik, hogy nem a minimálbérhez (69 ezer forint) köti a segély mértékét, hanem a nyugdíjminimumhoz. Eddig megfelel az alapelvünknek, mert egyfajta minimális "bértömeghez" igazítja a segélyt. Ennek hatására valóban csökkene a szociális segély, távolodna a minimálbér értékétől, ugyanis így maximum 45 ezer forint lenne a segély havi mértéke, így a maximális differencia a két pénztömeg között 14 ezer forint lenne. Úgy érzem, ez a differencia még kevés. Annak tudatában, hogy van GYES és GYED. Ha összeszámoljuk, akkor még mindig jobb gyereket csinálni és nem dolgozni...

Harrach Péter nevét nem lehet megkerülni az ügyben. Ő június 28-án ezt nyilatkozta: "a polgári kormány 1998. és 2002. között négyszeresére növelte a segély és a munkabér közötti különbséget, így elérkezett az az idő, amikor nem érdemes nem dolgozni."
Ez odáig rendben van, hogy minél nagyobb a különbség, annál nagyobb az esélye a munkába állásnak, közmunka keretében. Viszont jelen helyzetben olyat egyszerűen lehetetlen csinálni, hogy emeljük a minimálbér összegét - teszem azt - 100 ezer forintra, és akkor de nagy külöbség lesz. Nem-nem. Csak abba gondoljunk bele, hogyha MOST, ebben a pillanatban a kormányzat úgy döntene, megemeljük a bért, viszont minden mást változatlan szinten hagyunk (ezt hívjuk mi közgazdászok ceteris paribus esetnek), a költségvetésünk úgy elszállna, mint a hétszentség. A kiadásaink mértéktelenül megemelkednének, amelyeket nem fedne le a Munkaerőpiaci Alapban lévő pénzmennyiség (mivel azok nagy része segélyre van elkülönítve). Az adók sem növekednének, mert jó magyar módra szépen maradna a fél ország minimálbéren, ami ugye adómentes.

Magyarul: amíg nincs munkahelyteremtés, addig a segélyek rendszerét csak és kizárólag a közmunkaprogramok segítségével lehet megváltoztatni. És most érdemes megemlíteni Széles Gábornak azt az ötletét, amit kb. három hete olvashattam a Magyar Hírlapban. A Patrióták Egyesületének rendezvényén nem kevesebbet állított, mint ezt itt (a cikket kéretik elolvasni):

"Uniós példákból lehet meríteni – tette hozzá Széles Gábor. – Spanyolországban felépítették az unió üdülőparadicsomát, és évről évre biztosítja az országnak a gazdasági növekedést. Magyarország az unió nyugdíjasainak a rekreációs paradicsoma lehetne." Ehhez azonban erősíteni kell a gyógyturizmust, s fel kell újítani a falvakat. Mindezt a helybeli vállalkozások bevonásával kell véghez vinni.

A nagyvállalkozó szerint a közmunkaprogramok olyan lehetőségeket rejtenek, amelyekre eddig nem is nagyon gondoltunk. Újszerű ötlet ez, és megfontolandó. Közmunkát adna, nem is keveset. Amennyiben megvalósítható lenne egy olyan rendszer, amelyben a szociális segélyeket közmunkához kötik, talán igaza lehetne Széles Gábornak.

Lassan befejezvén, és összegezvén mondandómat, szerintem az ombudsman, a kormány és az ellenzék is gondolkozzon el a rendszeren. Nem véletlen, hogy senki sem ért vele egyet, mert aki egyet értene vele, annak a politikai tőkéjének egy része bánná. Pedig valahol szerintem Széles Gábornak van igaza. És innentől kezdve el lehet dönteni, hogy hova álljon az ember a segélyért: sorba vagy munkába? Szerintem munkába álljon...


(Elméletileg ma éjjel várható egy jóbarátomtól egy kis írás a témában, mivel ő szakavatottab, egyik fő kutatási területéről van szó, és megkértem, hogyha gondolja, dobjon össze valamit! Várjuk szeretettel!)

Címkék: politika mszp gyurcsány ferenc segély széles gábor harrach péter

A bejegyzés trackback címe:

https://railadam.blog.hu/api/trackback/id/tr7548562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.