Egy napi hibahalom

 2008.09.20. 20:57

Lassan eljutunk arra a szintre, hogy napról napra lesz valami balhé Budapesten. Ma is volt, ki gondolta volna, hogy pont ma, szeptember 20-án nem lesz szanaszéjjel verve Budapest. Ráadásul az Andrássy úthoz nyúltak hozzá, mérges vagyok.

De leküzdve egyéni sérelmeinket, nem árt megnézni, hogy mi is történt ma, vagy épp történik még mindig. A mai napon egy Gyurcsány Ferenc kezdeményezte, hamvaiból felélesztett, egyébként ezer sebből vérző Magyar Demokratikus Charta-mozgalom tüntetett a Clark Ádám tértől a Kossuth téri Parlamentig. A mai napon egy Kolompár Orbán által megszervezett cigányvonulásnak is tanúi lehettek azok, akik az Olimpiai Park és a Parlament környékén mozgolódtak. És a mai napon tüntettek a radikáljobb és a szélsőjobb arcai a Hősök terén, majd az Andrássy úton át a Szabadság térig mindenhol.

Alapvetően a tüntetéssel, mint alapvető demokratikus joggal az ég világon semmi baj nincs. Nem véletlen szakított a politikai elit a rendszerváltás éveiben azzal a gyakorlattal, hogy amíg csendben vagy, nem lesz bajod. Az azóta életben lévő ideiglenes(!) Alkotmányunk megadja azt a lehetőséget az állampolgároknak, hogy szabadon kifejezhessék véleményüket. Ezt hívják véleményszabadságnak.

A rendszerváltás hajnalán az egyre radikálisabb, jobboldali vélemények teret nyertek, lásd például Csurka István, majd Torgyán József kirohanásait bizonyos fórumokon. A baloldal akkor nagyon ügyesen fogta meg ezt az egyébként kevésbé nagy problémát. Mondhatni a torkánál fogva. A szocik, egykori kommunisták az 1993-as Demokratikus Chartával megszerezték legitimitásukat a csecsemőkorban lévő, magyar demokráciában.

A radikálisabb, jobboldali elemek eltűnésével az általuk oly nagynak éreztetett szélsőjobbos veszély elült a 90-es évek során, a Charta elhalt, a barna esernyőket felrakták a fogasra lógni, hátha egyszer elő tudják majd szedni megint. Ma újra leakasztották a barna esernyőket a fogasról, és kinyitották.

Különbség nem sok, ugyanaz a képlet: óriási a szélsőjobbos veszély, gyűljünk össze, mondjuk ki, hogy márpedig ilyet nem. Viszont a nagy különbség az, hogy 1993-ban nem egy miniszterelnök, de még nem is egy közjogi méltóság hívta életre a Chartát, hanem az akkori szocialista és liberális ellenzék. Ma viszont egy közjogi méltóság, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök állt a mozgalom élére, holott ő kijelentette, hogy nem akar semmiképpen politikai tőkét kovácsolni ebből. Hát nézd hülyének a népet, Vezér elvtárs!

Gyurcsány Ferenc viszont nem ettől lesz népszerűbb. Akármennyire is szívén viseli a kirekesztés problémáját, amivel még egyet is ért talán mindenki. Viszont azzal kevésbé, hogy Gyurcsáy Ferenc, a hitelvesztett, bukásra ítéltetett miniszterelnök legyen ennek a vezére. Nagy valószínűséggel sokkal nagyobb hitelessége van egy olyan mozgalomnak, aminek az élén nem állnak jelentős politikusok, közszereplők. Ha a társadalom alulról építkezik, ha a társadalom egyes elemei, azaz az állampolgárok mondják ki azt, hogy márpedig elég valamiből, az hiteles. A civil mozgalmak mindig hitelesebbek, mint amikor egy politikus indít el valamit. Pláne ha olyan politikus, aki már semmilyen szinten sem hiteles. Legalábbis Magyarország nagyobbik részének.

Magyarul ez a mai Charta-rendezvény egy valamire volt jó: Gyurcsány szerint pár plusz szavazatra, meg provokációra. És itt jön be most azonnal a sikkasztással vádolt Kolompár Orbán cigányvezér által meghirdetett cigányvonulás, illetve tüntetés, nem is tudom, mi volt ez. Vicces abba belegondolni, hogy valamelyik nap kijelentette Kolompár, hogy alapvetően nem akarja a Charta-tüntetéssel egybekötni a saját kis cirkuszát. Aztán valahogy az Olimpiai Parkból mégis odakeveredtek a Parlamenthez.

Hogy ezzel megint mi a baj? Alapvetően semmi, csak egy aprócska dolog: a cigánysággal van némi gond, ami egyrészt következik a saját kultúrájukból, másrészt következik az elhibázott szociálpolitikából és egyéb kapcsolódó szakpolitikai hibákból. A cigányság problémáját részben a mindenkori kormányzatnak, részben pedig kicsiben kell megoldani. Kicsibent értsd úgy, hogy a helyi önszerveződések - nevezzük ezeket ismertebb nevén önkormányzatoknak - kell megoldani. Amíg legalább az egyik szinten nincs meg az akarat a probléma hatékony kezelésére, addig nem kell csodálkozni, hogy különféle érdekesebbnél érdekesebb dolgok történnek. És a leggusztustalanabb az egészben, hogy akik most itt chartáznak, pont ők azok, akik állandóan ide-oda rángatják ezt a csoportot. És ők csak vigyorognak, és ebből jól megélnek. Ha szavazat kell, kapnak pénzt, pörköltet, ha nem kell szavazat, akkor kb. le se szarják őket. Most szavazat kell, nem kicsit, elő lehet szedni ismét szegény cigányokat, de csak ilyenkor. Ők pedig mennek utánuk. Ki gondolná, hogy nincs e mögött is némi pénz. Kolompár úr mennyivel gazdagodott vajon a napokban?

A lényeg, hogy a charta az ég világon nem megoldás semmire, de a cigánykérdésre még inkább nem. Ez csak arra jó, hogy a harmadik mai ökörséget gerjesszék. Oké, látjuk, tudjuk, hogy Gyurcsánnyal már lassan mindenkinek tele van a létező/nemlétező micsodája. És ha úgy adódik, tiltakozni is kell, ahogy anno 2006. szeptember 17-én tiltakoztunk is az őszödi beszéd kiszivárgása kapcsán. Akkor még nyugodtabban, majd egyre radikálisabban, így elveszítve annak igazi küldetését, varázsát. Amikor önszervezőbb lett a város, az emberek. Ma már ez nem így van. Van pár ember, akik vezetik ezt az egészet. Ők többek között a Budaházy, Toroczkai és a többi. Így lett az egész Gyurcsány-ellenes tiltakozásból egy sokkal radikálisabb, olykor valóban szélsőségesnek mondható valami, mondjuk mozgalom. Így már pedig nem jó. Mert amikor egy valóban jó célból megszerveződő mozgalomba beékelődnek olyan elemek, amelyek alapvetően a társadalomba sem valók, akkor jönnek elő bizonyos problémák. Mint például, hogy felgyújtanak rendőrautókat, kockaköveket szednek fel terekről, vagy hogy ellopnak egy rendőrtől egy szolgálati pisztolyt. Csoda, hogy nem lőttek meg valakit.

És itt kanyarodok vissza a véleményszabadsághoz. Alapvető demokratikus joga mindenkinek, hogy a véleményét szabadon elmondhassa. A demokrácia viszont valahol olyan, mint a piaci verseny klasszikus modellje. Addig mehet el valaki, amíg el nem ér egy olyan állapotot, amikor már a másik számára csakis rossz lehet. Tehát tiltakozni lehet, de csakis olyan formában, amíg az a többséget nem sérti. Ma pedig mindenki hibázott: Gyurcsány Ferenc, mert egyszerűen nevetséges a kezdeményezése (nem a kezdeményezés, hanem az, hogy ő a kezdeményező); hibázott Kolompár Orbán, mert a szélsőjobbos félelemre (ami nem akkora, mint gondolják sokan) cigánymenetelést szervez, ami a többségnek megint csak nem tetszik, és hibás a radikál-, szélsőjobb is, mert ma is szét lett verve a főváros. Szégyen ez a mai nap.

Címkék: politika gyurcsány ferenc jobbik szélsőjobb elkúrtad kolompár orbán magyar demokratikus charta

A bejegyzés trackback címe:

https://railadam.blog.hu/api/trackback/id/tr98673368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kata 2008.09.20. 21:07:53

Hmm-hmm gyors leszek
1. "A demokrácia viszont valahol olyan, mint a piaci verseny klasszikus modellje. Addig mehet el valaki, amíg el nem ér egy olyan állapotot, amikor már a másik számára csakis rossz lehet."
Igen, és ha nekem jogom van a pihenéshez, a félelem nélküli hazajutáshoz, hogy ne kordonokkal zárják le egy héten belül harmadszor is a hazavezető utat, akkor én hova menjek tüntetni (nem mintha szeretnék)?
2. "Ma pedig mindenki hibázott: Gyurcsány Ferenc, mert egyszerűen nevetséges a kezdeményezése (nem a kezdeményezés, hanem az, hogy ő a kezdeményező)" Itt és most kitől lenne hitelesebb a kezdeményezés? Civil szervezet(ek)? Más pártvezér? Ki?
3. huhh, a cigányprobléma pedig egy kommentben nagy falat, szóval meg sem kísérlem a reagálást...

A mai hármas együttállást felfoghatjuk úgy is, hogy most erre a hónapra a belváros szétverése letudva, folyt. köv. egy hónap múlva...