BKV +

 2008.10.02. 17:42

Újra itt, hellobello.

Egy kis történetet osztanék meg Veletek. Tegnap használnom kellett rendesen a BKV-t, hiszen az egyetemtől utaztam el egészen Óbudáig bizonyos okból, aztán meg vissza.

Odafele úton igencsak volt gond, de nem a BKV miatt, hanem Budapest közlekedésének megszervezése miatt úgy általában. Hiszen a Boráros térről indultam a 4-es villamossal a Fehérvári útig, onnan pedig a 86-os busszal a Kolosy térig. A 86-os busz bedugult, hála a budai szennyvíz-csatorna építésének, de végülis 10 perces késéssel odaértem, ahova mennem kellett.

Visszafele okosabb voltam, csak a Margit hídig mentem, onnan 4-6-os vilivel a Jászai Mari térig, onnan pedig szeretett 2-es villamosommal.

És innentől volt hatalmas poén az út. Eleve szeretem ezt a vonalat, noha nem a jármű miatt, hanem egész egyszerűen gyönyörű a dunai panoráma a villamosból.

Ezt a villamost egy igencsak jókedvű úriember vezette. Nem mellékesen okos is volt. Kedvesen üdvözölte a rádióban az utasokat (bár állítom, 90%-a külföldi volt), ami már eleve meglepő egy BKV-dolgozóktól, ha folyamatosan olvassuk a BKV-Figyelőt.

No, amikor a Parlamenthez értünk a Kossuth tér elnevezésű megállóba, páran futottak, hogy elérjék a villamost - sikerrel. Nem vágta be az ajtót az orruk előtt, és amiko elindultunk, viccesen meg is jegyezte, hogy üdvözli a sportosabb utasokat. Aztán elindultunk tovább a következő megálló felé.

Aki járt már a környéken, biztos találkozott József Attila ülős szobrával. A vezető elkezdett mesélni a szoborról, illetve József Attiláról és a Költészet Napjáról. Élmény volt hallgatni, mintha valami turistajáraton lennék.

Aztán ahogy haladtunk, megérkezve a Március 15. térre meglátott valamilyen fát a mi villamosvezetőnk. A faszi elkezdett róla mesélni, melyik faj, melyik rendszertani kategória része, és még hasonló okosságokat. Aztán jött a végállomás, és elbúcsúztunk szeretett villamosvezetőnktől, akinek minden jót kívántunk.

Az az igazság, nagy kár, hogy kevés ilyen dolgozó van a budapesti tömegközlekedést lebonyolító cégnél. Úgy érzem, ha valami ilyesmi lenne az általános, minden közlekedő valamivel boldogabb lehetne. Elégedettebb. És szívesebben ülnének fel a különféle járatokra. De amíg az ellenőrök, biztonsági emberek megverik az utasokat, amíg a buszvezetők becsukják az ember orra előtt az ajtót, és még sorolhatnám a példákat, addig marad ez az általános.

Mindenesetre köszönöm a kellemes utazást ennek az egy szem villamosvezetőnek. Egy élmény volt, tényleg.

Címkék: budapest bkv

A bejegyzés trackback címe:

https://railadam.blog.hu/api/trackback/id/tr54692867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vokálpatrióta 2008.10.03. 08:04:47

Na igen!
Bár ritkán járok a fővárosban, vele már én is találkoztam, de akkor a 6-os villamoson volt. Aztán pár nappal később hallottam vele a Kossuthon egy nagyon jó kis riportot. Ő az egyetlen, aki folyamatosan beszél, és elképesztően jó poénokat mesél, az utasok pedig szeretik, ez lejött nekem is.
Mesélte, hogy egyszer megkért mindenkit, segítesenek a jó öreg 2-es villamosnak kanyarodni a parlament előtti nagykanyarban, így mindenki menjen át az utastér jobb oldalára. Azt mondta, maga is megdöbbent, hogy fiataltól-idősig az összes utas nevetve átment a kért oldalra, és még hangosan drukkoltak is, hogy könnyen menjen a forduló.
Valóban, ilyen világban szeretnék élni, de elég csak körülnézni: ez csepp a tengerben.